A film elkészítése [szerkesztés]

James Cameron rajongója volt a hajóroncsoknak, köztük a Titanicénak is, és el is készítette egy lehetséges film forgatókönyvének vázlatát. A hajó elsüllyedéséről azt mondta, „olyan, mint egy nagyszerű regény, ami tényleg megtörtént". Az idő múlásával azonban egyre inkább úgy érezte, az erkölcsi mondanivaló fontosabb, és a film elkészítésével a közönséget az élő történelemmel kívánta szembesíteni. A rendező a szerelmi szálat egy történet leginkább lebilincselő részeként jellemezte. Jack és Rose szerelme, majd ennek tragikus vége megérteti a nézőközönséggel a tragédia súlyát. Cameron a románc történetét modern keretbe foglalta az idős Rose szerepeltetésével, hogy ezáltal még inkább kézzelfoghatóvá és szívbe markolóbbá tegye elbeszélését. A kincsvadász Brock Lovett azokat szimbolizálja, akik sohasem voltak képesek emberi közelségből szemlélni a katasztrófát. A rendező filmjével az elhunytak előtt kívánt tisztelegni, s hat hónapot töltött a tragédia pontos körülményeinek kutatásával.

Felkereste a 20th Century Fox filmstúdiót, és, a hajóroncsról készített felvételek népszerűségére apellálva meggyőzte őket a filmjéről. Meg is szervezte a merülést a Titanichoz az Akademik Msztyiszlav Keldis nevű orosz kutatóhajó fedélzetéről, melynek kapitánya Anatolij Szagalevics volt. A stáb 1995-ben tizenkét alkalommal merült a tenger fenekére a roncshoz, ebből 11 alkalommal forgattak is, és végeredményben több időt töltöttek a Titanickal, mint az utasai. Cameron ezután megírta a forgatókönyvet. A Harland és Wolff hajógyár, mely a Titanicot építette, úgyszintén segítségére volt, és olyan tervrajzokat is megmutattak a rendezőnek, melyeket mindenki elveszettnek hitt. A hajó belső terének hiteles ábrázolásához Peter Lamont díszlettervező és csapata fáradhatatlanul kutattak a hajó korából származó eredeti (bútor)darabok után. A Fox a mexikói Playas de Rosarito-tól délre 160 ezer m2 földterületet vásárolt, és 1996. május 31-én elkezdte felépíteni az új stúdióját. Cameron rekonstruált hajója számára rendelkezésre állt egy 68 millió literes, hatalmas tartály, melyben a süllyedés jeleneteit felvették. A csónakfedélzetet és az A fedélzetet használták a forgatás során, a hajó többi része lényegében csak acélszerkezet volt, melyet a filmben digitális trükkökkel maszkíroztak el. (A mentőcsónakok és a kémények mérete 10%-kal kisebb volt, mint az eredeti.) 15 méter magas emelőszerkezettel döntötték meg a hajót a süllyedés bemutatásához. A kamerák és a reflektorok elhelyezéséhez rendelkezésre állt egy 49 méter magas torony, mely 180 méter hosszú sínen mozoghatott. (A süllyedés jeleneteinek felvétele után a hajót szétszedték, és darabjait eladták, hogy könnyebben fedezhessék a költségeket.)

A forgatás [szerkesztés]

A napjainkban játszódó jeleneteket az Akademik Msztyiszlav Keldis fedélzetén vették fel. Itt történt, hogy valaki (sosem derült ki, hogy pontosan kicsoda) angyalport szórt a stáb ételébe, melynek következtében több tucatnyian betegedtek meg (köztük maga Cameron), és kerültek kórházba.

A Titanicon játszódó jeleneteket 1996 szeptemberében kezdték forgatni a Fox vadonatúj stúdiójában. A hajó tatfedélzetét külön is megépítették, és különleges forgópántok segítségével pár másodperc alatt függőleges helyzetbe tudták fordítani. A kaszkadőrök biztonsága érdekében a kiálló elemek nagy részét habszivacsból készítették. Cameron a hajót annak jobb oldali része felől építette fel, ami a southamptoni indulás jeleneteinél némi nehézséget okozott, ugyanis ott a hajó a bal oldala felől volt kikötve. A díszleteken ezért a feliratokat tükörírással kellett írni, és a szereplőknek is fordítottan kellett mozogni (jobb helyett balra és fordítva). Az utómunkálatok során természetesen a helyes irányba fordították a képeket.

Senki számára nem volt könnyű feladat a forgatás. Eredetileg 138 naposra tervezték, de végül 160 lett belőle – majdnem hat hónap. A stáb nagyon sok tagja megfázott, influenzás lett vagy húgyúti fertőzést kapott, miután órákat töltöttek a hideg vízben (Kate Winslet sem volt kivétel). Sokan ott is hagyták a forgatást, három kaszkadőr pedig csonttörést szenvedett. A Screen Actors Guild nevű szervezet azonban egy vizsgálatot követően azt állapította meg, hogy a biztonsági előírásokat nem szegték meg. Cameron soha nem kért elnézést azért, amiért úgy kezelte a stábját, mintha egy hadseregnek parancsolna feltétlen engedelmességet várva, de annyit elismert, hogy „sokat követelek, és természetesen sokat követelek a stábtól is. A hatalmas logisztikára, az emberek biztonságára és az ezernyi egyéb dologra csak ilyen katonás stílusban lehet kellőképpen odafigyelni. Úgy gondolom, korrekt és szigorú metodikára van szükség ahhoz, hogy ennyi embert kézben lehessen tartani.” Kate Winslet egyébként, miután majdnem vízbefulladt, influenzás lett és egy csont elrepedt a könyökében, kijelentette, hogy soha többé nem hajlandó James Cameronnal dolgozni, „hacsak nem keres vele nagyon-nagyon sok pénzt.”

Speciális effektusok [szerkesztés]

20 millió literes tartályban vették fel a süllyedés azon jeleneteit, melyek a hajó belsejében játszódnak. A tartályban az egész díszletet el lehetett süllyeszteni; ekképpen készültek az első osztály lépcsősorának elsüllyedését bemutató képek is – mindehhez még 360 ezer liter vizet zúdítottak felülről a díszletbe, mely váratlanul az egész lépcsőt leszakította a fémvázról. Szerencsére ebben a balesetben senki nem sérült meg. A Titanic 227 méter hosszú modelljének elülső felét a víz alá süllyesztették – ezt megkönnyítendő Cameron a díszletet teljesen kiürítette, és a sétafedélzet ablakai közül nem egyet ő maga tört be. Miután az ebédlőszalont is elsüllyesztették, három napot töltöttek azon felvételek elkészítésével, melyeken Lovett távirányítható tengeralattjárója látható a roncsok közt kutatva. A süllyedés utáni jeleneteket egy 1 millió 400 ezer literes tartályban vették fel; a sminkesek különleges port alkalmaztak a színészek arcán, mely vízzel érintkezve kristályokká formálódott, hajukat és ruhájukat pedig viasszal borították be, hogy minél élethűbben látszódjanak megfagyott holttesteknek.

Cameron a legvégsőkig elment a speciális vizuális effektek terén, és a Digital Domain mindent meg is tett a kedvéért. A Titanicról készült korábbi filmekben a víz beáramlását lassított felvételben ábrázolták, ami Cameron szerint nem volt valami meggyőző. A Digital Domain embereit arra ösztönözte, hogy a hajó 14 méter hosszú miniatűrjéről olyan felvételeket készítsenek, „mintha az egy White Star Line reklámanyag volna." Digitális technika segítségével ezután még adtak hozzá egyéb extrákat (vizet és füstöt is). A vizuális effektekért felelős Rob Legato a digitális extrák kedvéért rengeteg színész és kaszkadőr arcát tanulmányozta, beleértve saját magát és családját is. A hajó tatjáról külön is készült egy 20 méteres makett, melyet többször is ketté lehetett törni. A Titanic gépházának ábrázolásához az SS Jeremiah O’Brien nevű hajó gépházáról készült felvételeket zöldháttér-technológiával kombinálták a színészekkel és a miniatűrökről készült képekkel. Takarékossági okokból az első osztályú szalon is miniatűrként létezett, és a fenti technikával helyezték bele a szereplőket.

Vágás [szerkesztés]

A film első összevágása során Cameron úgy döntött, megváltoztatja az eredeti befejezést (mely egyébként magyarázatul szolgált volna Brock Lovett történetére). Ebben a verzióban Lovett és Lizzy észrevették az idős Rose-t, amint a hajó tatja felé ment, és attól féltek, hogy a vízbe ugrik. Rose ezután megmutatta nekik az Óceán Szívét, mely mindvégig nála volt, s melyet soha nem adott el, mert túlságosan is emlékeztette Calre. Elmondta Lovettnek, hogy az élet értékét nem lehet pénzben megmérni, és, miután megengedte a kincsvadásznak, hogy a kezébe vegye, bedobta az ékszert a tengerbe. Ezután Lovett maga is rájött, hogy nem az anyagi értékek és kincsek a legfontosabbak, és kinevette saját ostobaságát. Az idős Rose visszatért a szobájába, és innentől a film befejezése már megegyezik a jól ismerttel. A vágószobában azonban Cameron rájött, hogy mire idáig jut a film, a nézőt már cseppet sem érdekli Brock Lovett, így hát a végső változatban Rose egyedül van, amikor a tengerbe dobja a gyémántot. Ezenkívül a nézők megrendültségét sem kívánta befolyásolni az utolsó jelenettel.

A tesztvetítés során még szerepelt a filmben egy jelenet, melyben Jack és Lovejoy összeverekednek, miután Jack és Rose az elárasztott ebédlőszalonba menekültek. A teljes jelenetben Cal (hamisan) azt ígérte Lovejoynak, hogy neki adja az Óceán Szívét, ha sikerül megölnie Jacket és Rose-t, Lovejoy tehát a pár után eredt a lassan víz alá süllyedő első osztályon. Már éppen megmenekülnének előle, amikor az inas észreveszi Rose kezét, amint lecsúszik az asztalról, ami mögött rejtőzik. Jack rátámad, és, megbosszulva azt, hogy a gyémánt ellopásával vádolták, fejjel nekilöki egy üvegajtónak (Lovejoy fejét ezért látjuk véresnek a film végső verziójában a hajó kettétörésekor). A közönségnek nem tetszett ez a jelenet, mondván, valószerűtlen, hogy valaki pusztán az anyagi jólétért tenné kockára az életét, Cameron tehát ezért (és a film rövidítése céljából is) kivágta a filmből. Hasonló okokból sok más jelenet sem került bele a végleges verzióba.

Filmzenealbum [szerkesztés]

A Titanic zenéjét James Horner írta, és műve minden idők legnagyobb példányszámban eladott (nagyzenekari) filmzenealbuma lett. Az album vokalistája a norvég Sissel Kyrkjebø, ill. hallhatjuk Céline Dion előadásában a film betétdalát (My Heart Will Go On) is. Az egész világon hatalmas sikert aratott; az USA-ban 16 hetet töltött a slágerlisták élén, és gyémántlemez lett a maga 11 millió (USA) eladott példányával. Amerikában 1998-ban az év legkeresettebb lemeze volt. Az albumnak folytatása is született Back to Titanic címmel, melyen az előző lemezre fel nem került felvételek mellett újonnan rögzített tételek is hallhatók. A filmben elhangzott Come Josephine, In My Flying Machine című dalt ezen a lemezen Enya testvére, Márie Brennan énekli (aki „civilben” a Clannad nevű együttes tagja). Mindkét albumon Ian Underwood és Eric Rigler játszanak tradicionális ír fúvós hangszereken. A Back to Titanic is meglehetősen sikeres volt; az USA-ban egymillió példányban kelt el, és a slágerlistákon a második helyet érte el.

A My Heart Will Go On című dalt James Horner és Wilbur Jennings titokban írták. Cameron eredetileg nem akart betétdalt a filmjéhez. Horner azonban felkereste Céline Diont, aki beleegyezett egy demó verzió rögzítésébe, miután férje, René Angelil is rábeszélte. A felvétel New Yorkban készült el, és minden jelenlévőnek könnyet csalt a szemébe. Horner várt a dal bemutatásával, mígnem egy napon kellően jó hangulatban találta a rendezőt hozzá. Cameron, miután többször is végighallgatta, úgy döntött, áldását adja rá, de kissé aggódott, nehogy a dal miatt azzal vádolják, hogy „a film végére túlságosan kommersz irányba hajlik”.

Oldal: A Film készítése
Demi Lovato & Titanic - © 2008 - 2024 - hannahszandi.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat